2.fejezet

 

A rossz hír

Reggel 6-kor keltem,mivel a repülőnk 10-kor indul.
Csak azzal töltöttem fél órát hogy kitaláljam, hogy mit vegyek fel.
Ezt választottam:
Miután nagy nehezen kiválasztottam a ruhámat,lementem reggelizni.a szüleim már lent voltak a konyhába.
-Szia kincsem:-köszöntött anya
-Szia Mami,már nagyon izgulok.Nagyon várom már az utazást.
-Erről jut eszembe,van egy rossz hírem.
-Mond csak semmi nem ronthatja el az utazást.:-mondtam vidáman.
-Sajnos Amanda nem tud veletek menni.
-Miért????:-kérdeztem meglepődve
-Tegnap miután hazament,elkezdett bepakolni,annyira sietett,hogy megcsúszott a lépcsőn és eltörte a lábát és 1 hónapra fekvő gipszet kapott,így sajna nem mehet veletek.
-Jaj,anyu ez annyira igazságtalan.Szegény Amanda.Ez lett volna élete legjobb nyara és most szegény egy hónapig feküdhet ágyba.Mi meg ott fogunk szórakozni.Olyan rossz érzés lesz így elmenni.
-Ne,bánkodj.Majd legfeljebb utánatok megy később.
Miután ezt megbeszéltük anyuval,felhívtam Jess-t.Ő is alig tudta elhinni,hogy csak ketten megyünk.
Elbúcsúztam a szüleimtől és a tesómtól,aztán 9-kor Jess szülei felvettek a házunk előtt és indultunk a reptérre.
Ott Jess is elbúcsúzott a családjától.A reptéren átnézték a csomagjainkat,mi addig felszálltunk a gépre.
Kicsit izgultunk,de végül is elöttünk volt életünk legnagyobb kalandja.