3.fejezet

Az érkezés

5 óra repülő út után végre megérkeztünk Londonba.Már az utolsó órában alig bírtunk Jess-el nyugton maradni.
A repülő tér nagyon zsúfolt volt, alig találtuk meg a csomagjainkat.Miután megtaláltuk a csomagjainkat kerestünk egy taxit.
A sofőrnek megadtam a címet ahol a nénikém lakik.Egy óra alatt ott is voltunk.
A nénikém nem volt otthon,de szerencsére a kulcs a lábtörlő alatt volt,ugyan úgy mint mikor kicsi voltam.
Bementünk és a konyhaasztalon találtunk egy levelet.
Ez állt benne:"Lányok örülök,hogy itt vagytok,
                     de sajnos el kellett mennem munka ügyben.
                     Értezzétek otthon magatokat.
                     A hütőbe találtok ennivalótt.
                    Jó szorakozást.
-Most mit csinálunk?-kérdezte Jess
-Hát felfedezzük a házat.-mondtam lelkesen.
A nénikém háza nagyon nagy volt.Három emeletes,hatalmas kertel és egy nagy medencével.
A legalsó szinten volt a konyha, a nappali,az előtér szóval a közös részek.
A második szinten a nénikém dolgozó szobája,hálószobája,fürdőszobája volt.A nénikém nagyon sokat dolgozott,mivel rendezvény szervező volt.
A harmadik szint volt a mienk.Két hálószoba volt,mindegyikbe egy-egy hatalmas francia ágy. Volt fenn még egy fürdő szoba egy nappali.
Mindketten lestoppoltunk egy szobát.Természetesen Jess-é lett a nagyobb szoba.
Én ezt nem bántam, mert az én szobámba volt egy csodaszép erkély.
A délután hátra levő reszében kipakoltuk a csomagokat.
Este még a környéken is volt időnk sétálni.

jenna dolgozószobája

Sajna mire a nénikém hazaért mi már hulla fáraddtan az ágyunkba feküttünk és aludtunk.

Kert

konyha

nappali

jenna szobája

jenna fürdője

Lányok fürdője

jess szobája

Beckie szobája

A ház

2.fejezet

 

A rossz hír

Reggel 6-kor keltem,mivel a repülőnk 10-kor indul.
Csak azzal töltöttem fél órát hogy kitaláljam, hogy mit vegyek fel.
Ezt választottam:
Miután nagy nehezen kiválasztottam a ruhámat,lementem reggelizni.a szüleim már lent voltak a konyhába.
-Szia kincsem:-köszöntött anya
-Szia Mami,már nagyon izgulok.Nagyon várom már az utazást.
-Erről jut eszembe,van egy rossz hírem.
-Mond csak semmi nem ronthatja el az utazást.:-mondtam vidáman.
-Sajnos Amanda nem tud veletek menni.
-Miért????:-kérdeztem meglepődve
-Tegnap miután hazament,elkezdett bepakolni,annyira sietett,hogy megcsúszott a lépcsőn és eltörte a lábát és 1 hónapra fekvő gipszet kapott,így sajna nem mehet veletek.
-Jaj,anyu ez annyira igazságtalan.Szegény Amanda.Ez lett volna élete legjobb nyara és most szegény egy hónapig feküdhet ágyba.Mi meg ott fogunk szórakozni.Olyan rossz érzés lesz így elmenni.
-Ne,bánkodj.Majd legfeljebb utánatok megy később.
Miután ezt megbeszéltük anyuval,felhívtam Jess-t.Ő is alig tudta elhinni,hogy csak ketten megyünk.
Elbúcsúztam a szüleimtől és a tesómtól,aztán 9-kor Jess szülei felvettek a házunk előtt és indultunk a reptérre.
Ott Jess is elbúcsúzott a családjától.A reptéren átnézték a csomagjainkat,mi addig felszálltunk a gépre.
Kicsit izgultunk,de végül is elöttünk volt életünk legnagyobb kalandja.

1.fejezet

A nagy hír.

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi : irány a suli. Ma csupa unalmas órám lesz: matek,angol,biológia,kémia, rajz, informatika.
Reggel a barátaimmal mindig a sarkon találkozunk, mivel egy utcába lakunk,így együtt mehetünk suliba.
Nehezen de túléltük az utolsó tanítási napot a nyári szünet előtt.
A barátnőimmel már nagyon vártuk a nap végét, mivel  a szüleink azt mondták, hogy beszélni akarnak velünk közösen a nyári szünetünkkel kapcsolatban.
Biztosra tudtam hogy valami jó ,mert  akár hányszor megkérdeztem tőlük mit csinálunk nyáron csak mosolyogtak és azt mondák,hogy majd megtudom.
Szóval nagyon siettünk haza,hogy megtudjuk a nagy hírt.
Mikor hazaértünk már mindegyikünk szülője ott volt a konyhánkba.
-Oh ,lányok végre megjöttetek:-mondta anya.
Bementünk a konyhába, három ismeretlen bőrönd állt velünk szemben.
-Lányok szerintem üljetek le.Már tudom hogy nagyon várjátok már hogy megtudjátok,hogy mi lesz a szünetre a programotok.
-Jaj kérem nyögje már ki:-mondta Amanda türelmetlenűl.
-Úgy gondoljuk,hogy elég nagyok és felelöség teljesek vagytok,így elmehettek Beckie nagynénjéhez Londonba.
-Úristen:-mondtuk egyszere.
-De igen, holnap indultok hajnalba.
-Már holnap.-hitetlenkedtem
-Nyomás pakolni:-kiáltottuk és rohantunk.
Egész este pakoltam,biztos voltam benne hogy elfelejtek valamit ezért minden lehetséges dolgot bepakoltam amit találtam.

Magamról

Ez a story rólam szól és a barátaimról,meg persze a One Directionról.Megtudhatjátok életem legjobb nyarának a törtönetét.Erre soha sem számítottam.Ez a történet nem csak szórakoztató,hanem azt is bizonyítja,hogy mindig higgy az álmaidba.Szóval jó szórakozást remélem tetszeni fog.